Gyapjúfestés

A gyapjúfonalból kiválogatták a fehéreket, amit majd fehéren is kívántak hagyni, a többit pedig megfestették. Még a fekete gyapjúfonal is festésre szorult, mert ha festetlenül használták fel, szürkés maradt, s a belőle készült ruha rövidesen megbarnult. Ha színes szövetet akartak szőni, akkor a felmotollált fonalakat házilag megfestették.

A gyapjúfestés módjait a Székelyföldről ismerjük. Fekete színnél a cserfakérget megáztatták, majd addig főzték, amíg kézzel szét nem lehetett nyomni, aztán boltban vásárolt gálicot tettek hozzá, majd ebbe a lébe belerakták a fonalat. Sárga színt úgy kaptak, hogy nyírfalevelet megfőztek, s ennek a főzetébe mártották a fonalat. Ugyancsak sárga színt ad a rogyica főzete is. A szujfű (vagy szurfű) főzete piros színt ad, a fűzfalevél új hajtásának főzetével pedig zöld színűre festettek. Szép és tartós kék szín a következő eljárással érhető el: egy nagy mázatlan cserépfazékban vizeletet gyűjtöttek, és amikor a fazék háromnegyed részt megtelt, a boltban vásárolt porlókékkövet zacskóba kötve beletették. Egy nappal később a fonalat is belehelyezték, ennek tetejére pedig nehezékül követ tettek. A fonalat a folyadékban többször meg kellett forgatni, a fazekat pedig állandóan meleg helyen, leginkább trágyába ágyazva tartották. Festés után a fonalat jól átmosták folyóvízben, majd kifeszítve szárították.

(forrás Palotay 1937.)

Vöröshagymával festett gyapjút burján-nak nevezték.

Báránypirosító gyökeréből nyerték a piros színt.

Festő csüllöngből nyerték a kék színt.

Természetesen ez ma már másként történik, de most is természetes anyagokat használunk a gyapjú festéséhez.

A növényt, attól függ milyen színt, árnyalatot szeretnénk kapni, leáztatjuk, 1 kg gyapjú festéséhez 20-30 dkg növényt használunk.1 óra főzés után a gyapjút beáztatjuk vízbe, melybe timsót vagy ecetet tettünk, hogy mosás után sem engedje a színét. Ezután jön az öblítés és a szárítás.

Felsorolok néhány növényt, melyet festésre használhatunk.

Csalán (Urtica dioica)

Friss csalánlevéllel halványzöldre festhetjük a gyapjút. Sárgát ad, ha a friss leveleket megfőzzük, ecetet és timsót adva hozzá. Sárgára fest a gyökere is, ha apróra vágva, timsóval gazdagítva, néha felmelegítve, 1-2 napig a gyapjút benne hagyjuk.

Farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias)

Sárga virágai áprilistól egészen őszig megtalálhatók az utak mentén, réteken. Sárgára fest, a növény 1-2 óráig főzzük, timsót adunk a lébe, és bele tesszük az anyagot.

Cserszömörce (Cotinus coggyria)

Lejtőkön, sziklás oldalakon találjuk. Régen „ Magyar Sárgafa” néven elismert cserző és festőszer volt. Lombja, ágai sárgára festenek. Májusban gyűtjük, szárítva tároljuk. Festéshez megfőzzük, leszűrt levében 1-2 órán keresztül melegítjük az anyagot. Pácolás nélkül is tartós lesz a szín.

Szurokfű (Origanum vulgare)

Virágos leveles szára a barnától a feketáig fest. Régen a vargák festőfüve volt.

Bodza (Sambucus)

A legrégibbi európai festőnövény, bogyóiból halványibolyaszíntől a kékig sokféle árnyalatot érhetünk el tőmennyiségtől függően,

Festő pipitér (Anthemis tinctoria)

Kinyílt virágait használjuk, timsóban pácolva sárgára fest.

Aranyvessző (Solidago vigaurea)

Erdőszéleken találjuk, gyógynövény, virágai timsóval sárgát, szárával együtt zöldessárgát, pácolva vasgáliccal sötétzöldet ad.

Festő rezeda (Reseda luteola)

Ártereken köves lejtőkön él, szeptemberig virágzik. Festéshez az elvirágzott növényt használjuk. Sárgát fest, de ha vasgáliccal pácoljuk, olajzöldet kapunk.

Festő rekettye (Genista tinctoria)

Június-júliusban nyílik, domboldalakon találjuk sárga pillangós virágait. Kis cserje. Sárgára fest, timsóval mélyíthetjük a színt. Régen ez a növény adta a székely szőttesekhez a jellegzetes dohányszínt, a tubáksárgát.

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)

Májustól virágzik. Gyógynövény. A teljes növényt használjuk, timsóval sárgát fest.

Kutyabenge (Frangula alnus)

Nedves erdőszéleken, árokparton nő, főzete világosbarnát ad.

Kertekben is találunk festésre alkalmas növényeket:

Rózsa   - szirmaiból rózsaszín, piros festéket kapunk.

Rézvirág – aranysárga színt ad.

Körömvirág – sárgán fest.

Hársfavirágból – homokszínt és sárgát kapunk.

Konyhánkban:

Vöröshagyma – a legközönségesebb házi festőszer, héja a sárgától barnáig töménységtől függően fest. A száraz hagymahéjat felöntjük vízzel, 1 órán át főzzük, leszűrjük és máris használható.

Sárgarépa zöldje – sárga színt ad, 10 dkg répazöldje – 500gr gyapjú. Timsóban pácoljuk egy órát, majd 3 napot pihentetjük. Festés: 1 órát csendesen főzzük.

Lilakáposzta – kékesszürke színt ad.

Cékla – bordó, bordólilás színt ad.

Őszi termések és falevelek

Ősszel a termések és színes falevelekből válogathatunk. A nyírfa, vadalma és vadkörtefa leveleivel homokszínre, sárgára és barnára festhetünk.

Festő mályva (Althea rosea)

Neve is arra utal, hogy festhetünk vele, ibolyaszín virágait gyűjtjük.

Szürkéslila, lila színt fest. Gyógynövény. Szirmait árnyékban szárítsuk, és sötétben tároljuk.

Sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius)

Kedvelt kerti növény, az igazi sáfrány pótlására használták régen, szépen festhetjük vele leveseinket is. Áztatással sárgát kapunk.

Dió (Juglans regia)

Szárított diólevélből khakizöldet, friss leveléből pedig barnát kapunk. A dióbarkák sárgát adnak. Zölddióval sokféle barnát, feketét a barnuló dióhéjból kapunk.

Borostyán (Hedera helix)

Terméseiből szürkét festünk. A bogyókat egy napig áztatjuk, kevés ecetet és vasgálicot teszünk bele. Felmelegítjük, lassan melegítve a gyapjút addig hagyjuk benne, amíg a kívánt színt el nem éri.

Vadgesztenye ( Aesculus hippocastanum)

Fontos gyógyszeripari alapanyag. Leveleit, virágát, gesztenyéjét használjuk festéshez. A levelek sárga-barnát, a virágok sárgát, a gesztenyék barnát adnak.

Fagyal (Lingustrum vulgare)

Kedvelt dísznövény, de erdei tisztásokon erdőszéleken is gyakori. A levelek ágak, sárgát, rézgáliccal zöldet adnak. Bogyói timsóval kéket, rézgáliccal zöldeskéket adnak.

Kökény (Prunus spinisa)

Szúrós növény. Festésre a virága, termése, kérge használható. A virág naracssárgára, bogyója vörösre, kérge vörösbarnára fest.

(forrás www.nemez.hu)