2011. március 4., péntek

Székelyudvarhelyi hímzéstechnika

Szálánvarrott-fonottkeresztszemes


A szálánvarrott, ún. fonottkeresztszemes vagy hajfonásos munkák Udvarhely környékén általunk ismert legrégibb, ma is fellelhető varrottasai. Elterjedési területük igen nagy volt. Mint a hegyvidéki, mint a síkvidéki falvakban varrták, csupán a minták különböztek szerkezetük tömörsége és szálak vastagsága szerint. A keresztszemes mintát mindig előrajzolás nélkül, az alapanyag szálainak számolásával alakították. A minták a szedett szőttesre is emlékeztetnek. A hímzőfonal és alapanyag minősége, szálainak vastagsága is nagymértékben befolyásolta a minta alakulását, az egész kivarrt felület díszítő jellegét. Kevés szállal a minta szegényesebb, több szállal dúsabb, gazdagabb lett. Egyes árapataki és Kis-Küküllő vidékéről előkerült hímzések például dúsak, tömörek, gazdagok. Piros fejtővel varrt sóvidékiek már ritkábbak. Az Udvarhely közvetlen közelében talált darabok nem túl díszesek, de nem is szegényesen ritkák.
Az általunk talált legrégibb fonottkersztszemes Jásfalváról származik, és az adatok szerint az 1770-es években készült. Háziszőttes kendervászonra varrták, vöröshagymával festett gyapjúszállal.
Írás utáni -szabad rajzú

A székelyudvarhelyi hímzések-mint a többi erdélyi szabadrajzú hímzés- az úri hímzés leszármazottja. Amit a nemesi, főnemesi kúriákban-kastélyokban láttak és hímeztek, azt próbálták megvalósítani saját lakáskultúrájukban. Selyem, brokát, bársony, alapanyaguk, selyem és aranyfonaluk nem volt. Varrtak kendervászonra, varrtak gyapjúval, szövőfonallal.
Láncöltés

 Részben a megváltozott alapanyagok, részben az ismeretlen ornamentikák teszik népi hímzéssé. Az egyszerű embernek nem mondott semmit a „gránátalma”, az „akantuszlevél” az „aszparágusz”, varrás közben hasonlította valamihez, amit ismert, amit be tudott fogadni, ami megjelent előtte. Keze nyomán így változik, alakul egy-egy ornamentika és így lesz az övé.
Az eredetiség, népi jelleg megőrzését  nagymértékben biztosítja az alapanyag.
Zsinóröltés

 A legrégibb darabok tiszta kendervászonra készültek. Ez korábban vékonyra font kenderből szőtt kétnyüstös, majd ún. mismás, gyapotos vászon volt. Igen kevés bolti anyagon varrt darab kerül elő. Ezek tartása gyenge, a minták díszítő jellege csak jó tartású, sűrű szövésű háziszőttes vásznon érvényesül.

Fenyőágas öltés

A hímzőfonal színe és anyaga is nagymértékben befolyásolta jellegét. Kevés szállal varrva a minta szegényesebb, több szállal dúsabb, gazdagabb. Az Udvarhely környéki hímzésre jellemző az anyag és időtakarékosság.
Kettős póklábas öltés

Öltésmód szempontjából az Udvarhely környéki varrottasokat két nagy csoportra oszthatjuk:
láncöltéses vagy kisírásos- lehet zárt és nyitott
sokféle öltéses- mikor ugyanazon a darabon több, 4-10-20 féle öltéselemet is használunk.

(forrás Cs. Gergely Gizella- Haáz Sándor: Udvarhelyi varrottasok)
Dupla lefogású rácsozás


Alapanyaga:
régen: kendervászon, fodorvászon
ma: kendervászon, lenvászon, kressvászon
Hímzőfonal:
régen: gyapjú, fejtő(pamut)
ma: gyapjú, volga(pamut)
Hímzőfonal színek:
régen: piros(amíg fiatal) majd kék, esetleg fekete
ma: piros, kék, fekete, fehér, barna, szürke.
Pepita rácsöltés

Nincsenek megjegyzések: